Íme pár Shugo Charás fanfiction csak nektek :)....
Egy átlagos nap védelmező módra
Egy szokásos tavaszi napon veszekedéstől volt hangos a Királyi Kert.Rima és Yaya, akik épp arra tartottak charáikkal, nem értették mi történhet.
-Nézzük meg mi van bent-szólt Rima.
-Oké-felelte Yaya, és már futottak is.
Mikor odaértek, döbbenten álltak az események elött. Az asztalnál Nadehiko az egyik oldalon, Kukai a másikon állt, és szúrós szemmel méregették egymást.
-Mi folyik itt?-kérdezték egyszerre a lányok.
Választ csak Tadase tudott adni, ugyanis a másik 2 jelenlévő heves szócsatába kezdett, nem tőrödve a többi jelenlévővel.
-A fiúk azon vesztek össze, hogy ki képviselje a védelmezőket a kosármeccsen-mondta a kis szőke.
Ekkor Daichi is elkezdett kötekedni Rizumuval.
-Haver...nem pálya, hogy itt te akarod learatni a babérokat.
-Kosárlabdában én vagyok az ász!- felelt Rizu.
-Hé, Hű Tárgyaim!-jött elő lakosztályából Kiseki- Nem lehetne, hogy kicsit halkabban marakodjatok? - Valaki pihenni szeretne.
-Ez így igaz nyaa...-helyeselt a szemét dörzsölgető Yoru, aki szintén a babaházban aludt.
-Bárcsak ideérnének már Amuék...Dia kibékítené ezt a két szamárt-súgta oda Kusu-kusu Pepének.
Mintha csak kívánság lett volna, Amu megjelent szokásos kíséretével: az energiabomba Ran-nal, a művészlelkű Miki-vel, a konyhatündér Suu-val, és a nyugis Dia-val. Azonban Ikuto is megjelent társaságában.
-Sziasztok-köszönt mosolyogva. -Yorut keresem, ti nem láttátok véletlenül?
-Ikutooo!-kiáltott fel örömében az addig lustálkodó macsek. -Itt vagyok!-jelentette ki büszkén.
-Látom. Te is mindig akkor tűnsz el, amikor segítség kellene-zsörtőlödött a gazdi.
-Bocsi, bocsi...nem tehetek róla, de nagyon kedvelem ezt a helyet-mentegetőzött a kis csavargó.
Eközben Amu végignézett a társaságon, és gyanúsnak találta a nagy csöndet.
-Mi ez a fagyos hangulat?-kérdezte.
-Őő..tudod Amu-chan az történt, hogy...-kezdte volna Tadase mesélni a problémát, de Kukai a szavába vágott: -Oh ember...ez olyan durva. Ilyen marhaságon összekapni. Sajnálom Nagi.
-Én is bocsánatot szeretnék kérni-válaszolt Nagihiko.
Dia észrevette, hogy a 2 sportőrült chara még mindig marja egymást.
-Fiúk! Igaz, nem tudom min vesztetek össze, de jó ez nektek? Inkább béküljetek ki, és teázzunk egy jót a többiekkel. Benne vagytok? :)-szólt.
-Oké!-kiáltott Daichi.
-Köszönjük tündérke-ölelte meg Rizumu.
Végül mindenki leült az asztalhoz sütizni és teát fogyasztani. Közbe beszélgettek, és Ikuto mindenki nyaggatására elkezdett hegedűlni. Később az összes jelenlévő elégedetten nyúlt el a heverőn.
-Nem akarom elrontani a hangulatot, de sajnos mennem kell. Utau már biztos vár. Köszönök mindent. Sziasztok! :)-köszönt el Ikuto, és Yoru-val már ott se voltak.
Rimáért jöttek a szülei, Yaya is hazament Kukaival. Hosszú búcsúzkodás után Nagihiko is útra kelt. Amu kettesben maradt Tadase-val.
-Menjünk mi is-mondta a kis király, majd egy ölelés után megfogták egymás kezét, és elindultak a naplementében...
Új év, új élet, új szerelem
Hinamori Amu, miután végzett általános iskolai tanulmányaival, alig várta a szeptemberi tanévet. Igaz elballagott, de a Jokeri posztját nem hagyta ott: továbbra is vállalta a védelmezői feladatokat.
Két nap, és a nyári szünetnek vége.
"Hihetetlen..1 nap és hivatalosan is középiskolás leszek. Új iskola, még több barát, új osztálytársak. Annyira izgatott vagyok."-töprengett magában Amu, egészen addig míg Ran félbe nem szakította ábrándozását.
-Amuu....Miki már megint okoskodik- panaszkodott sértődötten.
-Lányok, hagyjátok már abba. Új év, új élet. Ideje megkomolyodni!-jött a válasz.
-Látjátok? Én is ezt magyarázom nektek egy hónapja-szólalt meg csendesen Dia.
-Na már te is! Pff.... Nem is foglalkozom veletek, mindentudók klubja-azzal Ran elvonult.
Később szégyenkezve előbukkant rejtekhelyéről, és bocsánatot kért a butasága miatt. A nap többi része átlagosan telt. Amu elvitte húgocskáját egy játszóházba, és amíg a picur elvolt foglalva, megvette hiányzó dolgait. A játszóházból kilépve Tadasé-val futottak össze a lányok.
-Amu-chan!-kiáltott fel lelkesen a kis szöszi.
-Öhm...szia Tadase-köszönt vissza pironkodva Amu.
-Rég nem láttalak, mi van veled?
-Semmi különös..
Közben Ami (Amu húgocskája) és a charák jókat kuncogtak.
-Hogy ezek mennyire zavartan viselkednek-szólt Kiseki.
Pár kínos mondat után elváltak a fiatalok útjai.
---
Amunak ez nagyon furcsa találkozás volt. Ugyanis Tadase és ő igaz sikeresen egymásra találtak, de sajnos kiderült pár hete, hogy nekik nincsen sokáig közös jövőjük. Bár a szőke herceg még mindig odavan a lányért, egyszerűen lehetetlen hogy találkozzanak. 2 egymástól távol eső suliba iratkoztak, és a tanítás után sincs idejük: több szakkör is lefoglalja őket. Ahogy ezen gondolkozott Amu, rájött, hogy nem is hiányzik annyira neki a fiú. Pedig Tadase évek óta a bálványa volt, és 1 hónapra csakis az övé volt a szíve, de most hogy "elveszítette", kezd megszűnni a vonzalom. Viszont valaki már napok óta ott van a gondolataiban...
---
Másnap teljes izgalom uralkodott el a lánykán. A beilleszkedés könnyebben ment, mint hitte volna. Végre nemcsak a "menő és vagány" volt. A tanárok is pozitív benyomást keltettek, és így minden jól alakult.
Mikor Amu frissen szerzett barátnőivel kilépett az iskola ajtaján, majdnem elájult. Azt hitte nem jól lát. A kapuban ugyanis Ikuto várta. A lányok összenéztek, majd diszkréten elköszöntek.
-Úgy nézel rám, mintha szellem lennék.-szólalt meg a cicafiú.
-Te mit keresel itt?
-Hát nem örülsz nekem?
-De..csak nem tudtam hogy hazatértél Párizsból.
-Szóval akkor hiányoztam?-lépett közelebb Ikuto a lányhoz.
-Milyen buta kérdés ez?... pirult el Amu.
-Szeretlek!
Ebben a pillanatban Ikuto magához ölelte Amu-t, majd mélyen a szemébe nézett, és megcsókolta.
Tiltakozásra számított, de meglepetten tapasztalta az Amu-tól kapó gyengédséget.
-Ígérd meg: soha többet nem hagysz itt.
-Ígérem. Elfogadnál engem mint társad? Még van esélyed újrakezdeni Tadase-val.
-Ikuto, nekem csak te kellesz! Mindig is kettőtök közt őrlődtem, de ahogy most vége Tadasé-val, rájöttem, kit is szeretek igazán.A herceg már csak egy emlék.
Az újdonsült pár boldogan sétált haza, és elégedetten tértek nyugovóra.
Egy szerelem kezdete
Már 2 hete tart a téli szünet. Szakad a hó, karácsony estéje van. Kint az utcán egy embert se látni. Kivéve két fiatalt, akik még a mai napon is boldogan hintáznak kedvenc játszóterükön. Rima legjobb barátnője helyett, Nagihiko társaságát választotta.
-Hé Rima. Nincs kedved hógolyózni?
-Nincs. Nem akarok beteg lenni.
-Ugyan már... de ha nem, hát nem.
-Menjünk inkább haza Nagi. Hazakísérsz?
-Természetesen.
Elindultak vidáman beszélgetve. Ahogy telt az idő, egyszer csak megérkeztek Rimáék házához.
-Hát..itt is vagyunk.
-Igen. Köszönöm, hogy hazakísértél. Siess haza hamar!
-Máskor is. Miért kéne annyira szaladnom?
-Nincs veled Temari, se Rizumu. Veszélyes este mászkálni, főleg védelem nélkül.
-Jól van. Akkor megyek is. Kellemes ünnepeket! Jóéjszakát. :)
-Neked is, és nagyon vigyázz magadra-köszönt el a kislány.
-Jajj angyalka! -Kérlek ne aggodalmaskodj ennyit, árt a szépségednek.- egy hatalmas ölelés után már ott se volt Nagihiko. Rima döbbenten állt a történtek előtt....
*folytatása következik*
Egy szerelem kezdete II.
Lezajlottak az ünnepek, elmúlt karácsony, és szilveszter is.... Ma van újév első napja. Rima, Nagi, Amu és Ikuto összefutottak pár mondatra, hisz oly rég találkoztak. Lelkesen meséltek egymásnak magukról, eseményekről. Rimának kellemes meglepetés volt Amu és Ikuto kapcsolata. Amikor erről faggatta a lányt, Amu annyira zavarba volt, hogy Ikuto-nak kellett válaszolnia.
-Kicsit szégyenlős a lelkem-tette hozzá.
Ezen mind a négy fiatal jót kacagott. A percek repkedtek, egy egész délelőtt elment.
-Azt hiszem nekem ideje indulnom haza. Nem akarom, hogy anya aggodalmaskodjon-szólalt meg Rima.
-Persze, megértjük. Kicsit elbeszélgettük az időt-mondta Amu.
Amuék mentek haza, Nagihiko meg hazakísérte Rimát, mint mindig. Mostanság szokásává vált a fiúnak ez a tevékenység. Csak egy dolog volt újdonság: Rima nem is sejtette, hogy Nagi hatalmas tettre készül...
Amikor odaértek a lány házához, belenézett Rima szemébe, és elkezdte mondanivalóját:
-Rima...Valamit el kell mondanom neked. Eddig nem voltam benne biztos, de ahogy teltek a napok, egyre jobban tisztában lettem az érzéseimmel....én szerelmes lettem beléd. Amikor először megláttalak, már akkor szimpatikus voltál. Azt se bánom, ha most elutasítasz, de azt kérlek ne akard, hogy elfelejtselek. Ezt az egy dolgot nem tudom teljesíteni.
-Én nem is tudom mit mondjak..ez váratlanul jött, és zavarba is jöttem tőle. Meglepő ugyanakkor szívet melengető. Nagi, én nem akarok elfordulni tőled...sőt...én is így érzek...csak nem mertem bevallani. Szóval örömmel fogadlak el, és eszem ágában sincs elengedni téged!
A fiú örömkönnyek közt magához szorította a lányt, és félénken megcsókolta. Rima nem tőrődve semmivel, hozzábújt, és szeretete jeléül bátran visszacsókolt. Ez volt életük legszebb utó karácsonyi ajándéka.
